Mikortól lesz konszolidáció a parlament működésében?

A kormánypárti politikusok többször is kijelentették, hogy a ciklus hátralévő része már a parlamenti finomhangolás időszaka és nem a korábbi feszített tempójú jogalkotásé. A Policy Agenda a Politikai Hatás Index kutatási program keretében az egész ciklus során monitorozta a törvényhozási munkát. A meglévő adatok segítségével bemutatjuk, hogy mi is jellemzi a mostani parlament tevékenységét.

Kiszámíthatatlan törvénykezési munka

A törvényhozás munkáját háromféle szempont alapján értékeltük. Az első a kiszámíthatóság, azaz milyen mértékben tervezhető a parlament napirendje. Ennek kapcsán a legfontosabb szempont, hogy a mindenkori kormány a félév végén kötelezően be kell nyújtsa a parlament számára a következő időszak jogalkotási tervét. Elviekben ez tartalmazza hónapokra lebontva, hogy mikor mit kíván a törvényhozó asztalára tenni a kormányzat, és mikorra szeretné, ha az elfogadásra kerüljön. Egy kiszámítható és tervszerű működés esetén ez a parlamenti munka sorvezetője.

Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a jogalkotási tervben szereplő feladatok 47%-át sikerült végrehajtani határidőre (ebből a szempontból megengedőek voltunk egy-két hónapos csúszások kapcsán). Ugyanakkor a kormány által benyújtott törvényeknek 61%-a olyan volt, ami nem szerepelt előzetesen a jogalkotási tervben, hanem viszonylag váratlanul jelentek meg ez a javaslatok a törvényhozásban.

Hangsúlyozzuk, alapvetően nincsen azzal baj, ha időnként a változó külső körülmények miatt szükség van az előzetesen tervezetthez képest egy-egy váratlan jogalkotási munkára. A problémát ennek kapcsán abban látjuk, hogy amikor a jogrendszer leépülésével vádolják hazai és nemzetközi szervezetek a kabinetet, akkor ennek érve lehet, ha a törvényhozói munka is ad-hoc képet mutat, mert ez kikapcsolja a kontrolokat a rendszerből.

Állandósult a frakciókormányzás

A második szempont a jogalkotás megítélésében, hogy miképpen oszlik meg az elfogadott törvények aránya a kormány és a képviselők között. Ebből a szempontból egyértelműen új rendszert teremtettek a mostani kormánypártok ebben a ciklusban, mégpedig a frakciókormányzást. A ciklus eddigi részében az elfogadott törvények (nemzetközi szerződések ratifikálása nélkül nézve) 41%-át kormánypárti képviselők nyújtották be. Ha 1998-ig visszamenőleg megnézzük az adatokat, akkor látszik a szembeötlő különbség. Az első Orbán-kormány alatt 13%-a volt a törvényeknek az egyéni képviselők által beadott javaslat, míg 2002-2006 és 2006-2010 között 17%-17%-os volt ez az arány.

A kormányzás kezdetekor (2010. II. és III. negyedévben) 83% volt az elfogadott törvényeknek kormánypárti képviselőktől származó. Ezt követően valamelyest normalizálódott a helyzet, de például ez év első negyedévében is 29%-os volt ez az arány.

Ez pedig, ahogy korábbi elemzéseinkben is hangsúlyoztuk ugyancsak azt eredményezi, hogy kikapcsolják a kormányzati apparátust a jogalkotási munkából. Ezzel pedig a szakmai kontroll veszít a jelentőségéből, nem véletlen, hogy gyakoriak az utólagos korrekciók egy-egy törvényjavaslaton.

Törvényhozás rövid időn belül

A harmadik szempont a jogalkotás vizsgálatában a törvényhozás sebessége. Azt is megvizsgáltuk, hogy hány esetben alkalmazta a kormány, vagy a kormánypártok azt az eszközt, hogy rapid sebességgel fogadjanak el egy törvényt. Ez év első negyedév végéig bezárólag 40 olyan törvény volt, amelyet a benyújtás napjával együtt 5 napon belül el is fogadott a parlament. Ebből 9 alkalommal a benyújtás napján került elfogadásra az adott javaslat. Összehasonlítva az előző ciklussal, akkor 4 év alatt 22 olyan esetet találtunk, ahol 5 napon belül fogadott el valamit a törvényhozás.

Előfordulhat természetesen, hogy időnként szükség van a gyors törvényhozásra, ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy ez kezd bevett gyakorlattá válni, és így kikapcsolják a civil kontrollt, azaz társadalmi egyeztetés nélkül kerülnek elfogadásra a törvények.

Mikortól lesz parlamenti konszolidáció?

A kormánypártok részéről előszeretettel hangzik el az az érv, hogy a forradalmi lendület után, már a finomhangolások időszaka következik a jogalkotásban. Az adatok egyelőre nem ezt mutatják, hiszen a parlamenti munka szempontjából csonkának számító első negyedévben is már 7 alkalommal élt a parlament a rapid jogalkotás eszközével, ebből 2 esetben 1 napos törvénykezés volt.

Ahogy korábban is jeleztük továbbra is magas a képviselők által beadott és elfogadott törvényjavaslatok száma, és a kormány számára egyáltalán nem követendő iránytű a saját törvényalkotási terve.

Mindezek alapján bár a legproduktívabb 1998-ig visszamenőleg a mostani törvényhozás, de a legkiszámíthatatlanabb, és átláthatatlanabb munkát is ők folytatják. A kormánypártok láthatólag a gyors reakcióképességük érdekében jelentős mértékben megváltoztatták az eddig bevált parlamenti működést.  Amennyiben a Fidesz nem adja vissza a terepet a kormánynak a törvények előkészítésében, és nem mond le a rapid jogalkotás műfajáról, akkor a parlamenti működés kritikái is végigkísérik a ciklus végéig a kabinet és az országgyűlés munkáját.